4. fejezet

- Zayn?! - szóltam bele meglepetten a telefonba. - Honnan tudod a számomat?
- Perrie telefonjában láttam meg a számodat és gondoltam, te tudnál nekem segíteni... - válaszolt.
- Hát...attól függ, hogy miben kell.
- Nemsokára évfordulónk lesz Perrel és valami extra fantasztikus dologgal szeretné meglepni. Csak azt nem tudom, hogy mivel...
- Értem... - tűnődtem . - Szerintem egy utazásnak örülne.
- De hova vigyem el?
- Ha jól tudom Franciaország a kedvence. Ott biztosan jól érezné magát. Elvihetnéd az Eiffel - toronyhoz is.
- Okés. Ez tényleg nagyon jó ötlet. Köszönöm szépen, hogy segítettél! - hálálkodott.
- Nincs mit! - mosolyodtam el.
- Akkor holnap jössz hozzánk, ugye? - kérdezte Zayn
- Hát persze! Majd találkozunk! Szia! - letettem a telefont.
Még hosszú percekig szótlanul ültem az ágyamon és gondolkodtam. Azt megfogalmazni, hogy mi is volt merengésem tárgya, nem is tudom, mert mindenféle apró - cseprő eszembe jutottak. Töprengésem után végül eloltottam a lámpát és lefeküdtem. Agyam még most is zakatolt Zaynen járt az eszem.

***

A vasárnapi délelőttöm és a délutánom is hamar eltellett. Szerencsére. Ugyanis már teljesen be voltam zsongva attól, hogy találkozok Zaynnel és a haverjaival.
Este felé izgatottan kezdtem el készülődni. Minél csinosabb akartam lenni.
Mikor lementem a szálloda elé észrevettem, hogy egy fekete limuzin parkol egy kicsit távolabb a bejárattól. Nem voltam biztos abban, hogy Perrié, ezért elindultam a kocsi felé lassan, de biztos léptekkel. Már majdnem odaértem, amikor Per kiszállt az autóból és elém sietett. Két puszit nyomott az arcomra, majd betessékelt a járműbe és indultunk is.

10 perc múlva már meg is álltunk egy hatalmas "kastély" előtt. Tátva maradt a szám, mikor megláttam. Azt eddig is gondoltam, hogy jó körülmények között élnek, de hogy ennyire...!
Elindultunk be a kapun. Az ajtón beérve egy tágas előszobába, onnét pedig egy hatalmas nappaliba érkeztünk. Perrie a közeli asztalra dobta a táskáját, majd Zaynnek kiáltott föl az emeletre.
Nemsokára nagy lábdobogás közepette a lépcső aljában megjelent 5 fiú.
- Helló! - jöttek oda hozzám sorban az idegen szépfiúk.
- Harry vagyok. Én meg Niall. Louis. Liam. - mutatkoztak be.
- Sziasztok! Victoria vagyok! - mosolyogtam rájuk.
- Gyere Tori! - karolt belém Perrie. - Ülj le a kanapéra. Foglalj helyet!
Leültem egy fotelbe. A többiek is követték a példámat. Ezután egyszerre mindenki rólam kezdett el kérdezősködni. Egy jó darabig csak meséltem, majd udvariasan megkérdeztem a többieket, hogy nem tudnak-e valami jó kis játékot. Erre egyszerre felcsillant a fiúk szeme és elkezdtek kiabálni :
- Felelsz vagy mersz! Felelsz vagy mersz!
Hát meg kell hagyni, nem igazán csípem ezt a játékot, de hátha kisül belőle valami jó! Perrie úgy döntött, hogy ezt most kihagyja.
Harry kezdett. Niallt szemelte ki magának. Az ír fiú felelt inkább, mint hogy valami kínosat kelljen neki csinálni.  Niall Louist, Loui Liamet, Liam pedig engem szólított.
- Vic! Felelsz vagy mersz?
- Hmm... - próbáltam felmérni helyzetemet. - Merek.
- Óó, bevállalós csajszi! - nevetett Harry, mire én is rákezdetem a nevetésre.
- Akkor menj oda Niallhez, nyomj tejszínhabot az arcára és nyald le.
Mindenki röhögni kezdett. Én meg simán odamentem és a tejszínhabot lenyaltam a szőke srác arcáról. Ezért megtapsoltak a többiek, én meg viccből pukedliztem egyet.
Én Harrynek tettem fel egy kérdést, mivel ő a felelés mellett döntött.
- Igaz-e, hogy Taylor Swifttel jársz?
- Nem. Az egész csak kamu. - mosolygott.
- Akkor jó! - nevettem ismét.
Harry Zaynt szólította.
- Felelsz vagy mersz haver?
- Merek.
- Okéé... - húzta kaján vigyorra száját a göndörke. - Akkor...menny el Viccel a szobádba 20 percre...
Kővé dermedtem, mikor meghallottam a feladatot. Én meg Zayn...kettesben...egy szobában...pff! Ezt nem fogom túlélni...
Lassan felálltam helyemről és elindultam Zayn után, aki már a lépcsőnél állt. Előre engedett engem, mint egy igazi úriember.
A szobája ajtajához érve kicsit tétovázva, de benyitottam.
Hatalmas volt ez a szoba. Franciaággyal, embernagyságú lávalámpával és persze fekete bőr fotelekkel.
Lehuppantam az egyikbe és néztem előre, ki a fejemből. Azon gondolkodtam, mi lenne, ha Zayn is szeretne engem...De ezeket a gondolatokat kivertem a fejemből, hiszen ő a legjobb barátnőm pasija...Lehetetlen egy helyzet ez!
Miután Zay is bejött kicsit ideges lettem. Nem tudtam mihez fogunk kezdeni. De aztán mind a ketten feloldódtunk. Zenét hallgattunk, sokat röhögtünk. Egyszer még keringőztünk is. Keze derekamat fogta, én vállába kapaszkodtam. Kezem az ő kezében nyugodott. Néhányat pördültünk, majd nevetve megálltunk. Egymással szemben, kb. 10 centire álltunk egymástól. Belenéztem nagy, gyönyörű, barna szemeibe. Vártam, hogy megtörténjen velem a csoda...De rá kellett jönnöm, hogy még ha ilyen helyzetbe is kerülök, akkor is el kell utasítanom őt, hiszen már foglalt. Az ő szíve már Perrié.
Hirtelen azt vettem észre, hogy Zayn erősen kémleli ajkaimat. Megijedtem. Nem tudom, hogy miért, de megijedtem. Távolabb hízódtam tőle lehajtott fejjel, mosolyogva. Leültem az ágya szélére, majd ránéztem az órára.
- Most már mennünk kéne, nem? - néztem Zaynre még indig mosolyogva.
- Lassan...ha szeretnél...
- Még félreértik a többiek a helyzetet... - szólaltam meg ismét.
- Igazad van! Mennyünk! - nevetett, majd kezét átdobta a vállamon és elindultunk lefelé.
Eközben én újra éltem azokat a perceket, amik az előbb történtek. Éreztem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz a fekete hajú fiúval. Lehet, hogy Zayn mégis csak érez irántam valamit...De akkor is ő Perrie barátja, ezt nem tehetjük meg vele...

3. fejezet 

- Vic! - szaladt felém Perrie kitárt karokkal.
- Per! - ujjongtam, majd átöleltem régen látott barátnőmet. - De jó téged újra látni!
- Úgy örülök, hogy itt vagy! - nevetett. - Annyi megbeszélnivalónk van!
- Tudom... - nevettem én is.
- Először is...had mutassam be neked Zaynt. - húzta maga mellé a fekete hajú fiút. - Zayn, ő Victoria. Victoria, ő itt Zayn.
- Szia! - köszönt nekem kedvesen a srác.
- Helló! - kezet ráztunk.
Ekkor Perrie megfogott a csuklómnál és elkezdett egy asztal felé húzni minket. Leültetett bennünket, majd ő is helyet foglalt.
- Szóval...milyen az élet Amerikában?? - érdeklődött.
- Á...semmi extra. Minden nap ugyanúgy telik el. Jó, hogy most egy kicsit ki tudok mozdulni a megszokott kis világomból.
- És mi jót csinálsz? Mármint mit dolgozol?
- Idegenvezető vagyok. - mosolyogtam. - És te?
Láthatólag meglepte ez a kérdés Perriet, de nem tudtam, hogy miért.
- Hát...öhm...én énekesnő vagyok. - bökte ki.
Leesett az állam. Nem is tudtam, hogy énekel. Bár az tény, hogy általánosban neki volt a legszebb hangja. De mindezek ellenére nem gondoltam volna, hogy énekes lesz belőle.
- Oh...hát én nem is tudtam... - néztem zavartan magam elé.
Elhallgattunk. Csak a zene szólt és a többiek beszélgettek. Hogy megtörjem a csendet Zaynhez fordultam.
- És te? Te mivel foglalkozol?
- Én is énekes vagyok. - nevetett.
Kész!! Most már végképp nem tudtam még csak megmukkanni sem. Ennyi!! Én semmit sem tudok. Biztos egy eléggé értelmetlen fejet vághattam, mert Zayn elkezdett röhögni.
- Pff....most hülyének néztek engem, ugye?? - vágtam egy "ezt jól megcsináltam" fejet.
- Hát nem terjednek a hírek Amerikában, mi? - viccelődött Zayn.
- Ezek szerint nem... - nevettem most már én is. - És ti együtt, külön vagy bandában énekeltek?
- Én is és Zayn is egy bandával dolgozunk együtt. - szólalt meg hosszú idő után Perrie.
- Értem...akkor jó világotok van.
- Nem tagadom! - mosolygott a fiú.
Őszintén megmondom, Zayn nagyon aranyos volt. Kezdtem megkedvelni. Irigyeltem is egy kicsit Pert, hogy ilyen jó "hal" akadt a horgára.
- Figyelem! Mindenkit meg szeretnék kérni, hogy üljünk le egy helyre és nézzük meg a ballagási videót és az "Ilyenek voltunk" képeket! - hallottuk a volt osztályfőnöknőnk, Mrs. Evans hangját.
Elindultunk a terem közepe felé. Felállították a vetítővásznat és bekapcsolták a projectort. Elindult a film.
Először a kis kori képeinket mutatták, majd, majd a 8. osztályos fotókat. Perrie képéhez érve Zayn el kezdett mosolyogni. Per szép volt már akkor is, bár kisebb korában egy kicsit duci volt.
Nemsokára én hozzám is elértünk. Zayn csodálkozva nézett a vászonra. Sokan mondták, hogy nagyon szép voltam annyi idős koromban is, de én nem így gondoltam. Úgy láttam, hogy Zaynnek is tetszett a fényképem. Rám is nézett, majd vissza a kisfilmre. Aztán megint rám.
- Tökre hasonlítasz a képhez. Nem sokat változtál. - súgta a fülembe. - Szép voltál!
- Oh...hát...köszönöm... - sütöttem le a szemeimet miután elpirultam.
Vonzónak találtam Zaynt. Szégyelltem is ezért egy kicsit magamat. Hiszen ő a legjobb barátnőm pasija...

Vége volt már a bulinak. Kint álltam az ajtó előtt. Már mindenkitől elköszöntem. Éppen indulni akartam, mikor valaki megérintette a vállamat és megfordított. Perrie volt az Zaynnel.
- Vic! Még meg sem kérdeztem, hogy meddig maradsz.
- Hát kedden indulok vissza.
- Akkor még tudunk találkozni valamikor, nem?
- De! Persze! Csak attól függ, hogy ti mikor értek rá.
- Momentán holnap mindegyikünk szabad, úgyhogy...nincs kedved eljönni valahova délután iszogatni?
- Természetesen szívesen megyek. - mosolyogtam.
- Figyeljetek! - szólalt meg Zayn. - Mi lenne, ha eljönnél hozzánk?
- Szívesen! - válaszoltam boldogan. - De mégis kiket takar a "hozzánk"?
- Engem meg a haverjaimat, akik mellesleg nagyon helyese és viccesek is. - kacsintott.
- Oké. Hova menjek pontosan?
- Majd én felveszlek a fiúkhoz menet. - ajánlotta Perrie.
- Rendben. Köszönöm! Akkor majd holnap találkozunk! - integettem a többieknek, miután elindultam.

A szobámban ültem az ágyon a pizsamámban. Bekapcsoltam a TV-t. Nem ment semmi érdekes vagy izgalmas mind, ezért a zenecsatornára nyomtam át. Pont valami nyávogós dal ment. Utálom az ilyen dalokat. Becsuktam a szememet és hátradőltem. Nemsokára vége lett és egy új szám következett. Ez is bénának bizonyult. De mikor megszólalt egy férfi hang kellemes melegség töltött el engem. A hangja szinte simogatta az arcomat. Eszembe jutott Zayn is. Kíváncsi voltam, hogy ki lehet az a csodálatosan éneklő ember. Mikor kinyitottam a szememet elállt a szavam. Zayn énekelt egy csomó másik sráccal. Ez volt a képernyőre írva : One Direction - Little Things.

Miután befejeződött a dal kényelmesen elfeküdtem. Még mindig a dal hatása alatt álltam. Zaynre gondoltam.   Hirtelen megcsörrent a telefonom. Nem tudtam ki lehet az este 9 órakor.
- Halló! - szóltam bele.
- Szia Vic! Zayn vagyok! Remélem nem zavarlak...

2. fejezet

Felkavartan értem haza. Nem értettem ezt az egészet. Főleg a veszekedéses részt. Nem szeretek veszekedni. Sohasem szerettem.
Hogy eltereljem a figyelmemet erről az ügyről úgy döntöttem, hogy neki állok bepakolni.
Elővettem az óriási bőröndömet és odaléptem a szekrényemhez. Raktam magamnak pólót, szoknyát, nadrágot, cipőket. Persze a legfontosabb nem maradhatott ki : a tegnap vásárolt rucim. Természetesen pont a szekrény legfelső polcára raktam. Hihetetlen, hogy ami fontos számomra, azt mindig a legfelső polcomra teszem. Mikor leemeltem a koktélruhámat vele együtt lecsusszant a földre egy papír is. Érdeklődve hajoltam utána. Amikor szétnyitottam egy fényképet találtam a lapjai között. A kép két 8. osztályos lányt ábrázolt széles mosollyal az arcukon. Miután alaposabban szemügyre vettem a fotót rájöttem, hogy engem és Perriet ábrázol tinédzser korunkban. Egy mosoly suhant át arcomon. Ekkor észrevettem, hogy a papírra írva is van valami. Elolvastam :
"Én, Victoria Meester és legjobb barátnőm Perrie Edwards megfogadjuk, hogy soha többé nem veszünk össze egy idióta fiú miatt és nem hagyjuk, hogy bármi is tönkretegye a barátságunkat."
Ez volt a lapra írva.
Hát igen!Emlékszek ennek a "törvénynek" a keletkezési okára. 8-ban volt az osztályunkban egy helyes fiú, David Aaron. Minden lány odáig volt érte, de neki csak egy kellett közülük : Perrie. Dúlt közöttük a szerelem. Perriet annyira elvakította ez az érzés, hogy nem vette észre, David más lányokkal is flörtölgetett. Váratlanul szakított a barátnőmmel, majd egy hét múlva megkért engem, hogy legyek a barátnője. Én persze egyszerre igent mondtam, hisz nagyon tetszett Dav. Ám mikor ezt Perrie megtudta....Kitört közöttünk a 3. világháború. Nem akarta elfogadni, hogy Dav már nem őt szereti, hanem engem.
Idővel aztán én is rájöttem, hogy fűvel-fával összeállt ez a gyerek, úgy hogy kiadtam neki az útját. Ezután fogadtuk meg Perrievel, hogy nem fogjuk hagyni, hogy egy fiú tönkretegye a barátságunkat.

Este gyomorgörccsel feküdtem le. Izgultam a másnapi repülés miatt, ugyan is utálok repülni! Bár próbáltam nyugtatgatni magamat azzal, hogy minden rendben lesz és legalább így tudok találkozni a barátaimmal.

***

Másnap reggel 6 : 00 - kor ébresztett az óra. Rossz közérzettel keltem fel, valószínűleg a rossz álmom miatt. Azt álmodtam, hogy.....Perrie áll előttem és kiabál velem. Én próbálom nyugtatgatni, de ez nem hat semmit. Gyilkos tekintetétől meghátrálok. Hirtelen elfogy a lábam alatt a talaj és zuhanni kezdek. Per után kiabálok, de ő csak néz, majd elfordul és elsétál. Én meg csak zuhanok és zuhanok. Becsukom a szememet. Lepereg előttem eddigi életem. Egyszer csak valaki elkap. Férfi parfüm illatát érzem. Kinyitom szememet. Az illető arca felé fordítom a tekintetemet és.....Felébredtem.

8 : 25 volt, mikor kiértem a reptérre. Anyuék hoztak ki. Még 10 perc volt az indulásig. Gyorsan elbúcsúztam  a szüleimtől, majd elindultam a repülőgép felé.
Miután felszálltam elfoglaltam kényelmesen a helyemet, majd vártam. Nemsokára bemondták, hogy csatoljuk be az öveinket és jó utazást kívánnak. Ezek után szép lassan el kezdett gurulni a gép. Felszálltunk. Nyugtalanul néztem az egyre távolodó várost.

Mikor végre ismét talpam alatt éreztem a szilárd talajt, keresztet vetettem és hálát adtam az Istennek, hogy épségben eljuttatott ide Londonba. Kisétáltam a reptér elé és fogtam egy taxit, majd az iskolához legközelebb eső hotelhez vezényeltem a sofőrt.
Miután kirakott a szálloda előtt, besétáltam a hatalmas épületbe. Olyan Olyan csodálatosan szép volt minden! A szobám meg már csak hab a tortán.
Nagyon elfáradtam az utazás során, ezért hamar lefeküdtem aludni. Amúgy is, holnap lesz a találkozó és arra jól ki kell aludnom magamat.

***

Másnap 11 órakor ébredtem fel. Mikor kómásan ránéztem az órámra nagyon megijedtem, mert 17 órát láttam. Azt hittem, hogy elkéstem, de szerencsére rájöttem, hogy csak rosszul láttam az időt.
Feltápászkodtam az ágyról és kivánszorogtam a fürdőbe. Kicsit rendbe szedtem magamat, majd felöltöztem. Mire mindezzel végeztem elmúlott már dél a csigatempómnak köszönhetően. Lerohantam a szálloda éttermébe, hogy ebédezzek.

Miután jól laktam felmentem a lakosztályomba és benyomtam a TV-t. Negyed 3-kor nekiálltam készülődni. Letusoltam, megmostam a hajamat. Mivel valójában enyhén göndör a hajam, nekiálltam kivasalni. Ezek után felvettem a ruhámat, ékszereket aggattam magamra és egy kis sminket tettem fel. Belebújtam a cipőmbe. Miután ezekkel végeztem úgy éreztem, hogy készen állok és elindulhatok a partyra.

Amikor beléptem a régi tornatermünkbe egyszerre eszembe jutottak az itteni emlékeim, majd megláttam a volt osztálytársaimat és az osztályfőnököm.
- Sziasztok! - köszöntem vidáman.
- Vic! De jó újra látni téged! - jöttek oda hozzám a barátnőim. - Mi újság van veled??
Éppen bele akartam kezdeni a mesélésbe, mikor egy furcsa érzés kerített hatalmába. Éreztem, hogy meg kell fordulnom, de azt is tudtam, hogy ha megfordulok, akkor az ami most történni fog az az egész további életemre hatással lesz. Vettem egy mély levegőt és megfordultam. Leesett az állam. Megláttam az ajtón belépő Perriet egy fekete hajú, dögös fiúval az oldalán.....

1. fejezet 

Amerika! Sok-sok látnivaló, vicces emberek, jó kaják...Hát itt lakok én, Victoria Meester. Az életem egy nyüzsgés! Nincs megállás!
Pár éve költöztem a szüleimmel az USA-ba munkalehetőségek miatt. Apunak és anyunak itt van egy vállalata, én idegenvezetőként dolgozok. Délelőttönként egyik helyről a másikra rohangálok a turistákkal, akik milliónyi kérdésekkel, kérésekkel halmoznak el :
- Kaphatok vizet?
- Mikor állunk már meg?
- Rosszul vagyok!
- Messze van még az X. Y. - on?
De nem zavar, mert nekem ez az életem.
Délutánonként táncórára járok. Az Energy Dance Team csapatában vagyok és minden versenyre hivatalosak vagyunk. Nemsokára országos döntő lesz, úgy hogy most még több időt és energiát kell fordítani a gyakorlásra.
Legjobb barátnőmet is itt ismertem meg. Pamelának hívják. Ő egy extra vagáns, kissé őrült csajszi. Ő az egyik legjobb táncosunk is egyben.

Ma éppen a plázában mászkáltunk 1000 szatyorral a kezünkön, mikor megcsörrent  a telefonom. Anyu hívott.
-Szia kicsim!
-Szia anyu! Mi újság? - érdeklődtem.
- Az előbb keresett téged egy lány Londonból, valami Kerrie Jedward.
- Kerrie Jedward?? Nem ismerek ilyen nevű lányt.
- Lehet, hogy rosszul értettem...De mindegy. Azt mondta, hogy amint hazaérsz, hívd vissza, mert valami fontosról szeretne veled beszélni. - fejtette ki a lényeget anya.
- Rendben, majd sietek! Szia!
Azzal letettem a telefont.
- Na mizu? - kérdezte Pam.
- Háát...valami Kerrie Jedward nevezetű ember keresett, majd vissza kell hívnom.
- Értem. És ki az a Kerrie??
- Fogalmam sincsen! Majd ha hazaérek megtudom!

Már éppen menni akartunk, mikor az egyik kirakatban megpillantottam egy csodaszép koktélruhát.
- Nézd! - sikkantottam. - Ez a ruha állati csini!
- Tényleg! - hallottam az egykedvű választ.
- Nem megyünk be megnézni?
- Muszáj?? - kérette magát a barátnőm. - Ez már vagy az 50. bolt, amit ma meg akarsz nézni.
- Hát elvégre ez a shopingolás lényege, nem?? - kacsintottam. - Amúgy meg ha nem akarsz bejönni, akkor nyugodtan maradj kint. De nekem mindenképpen fel kell próbálnom!!
- Na jó! - adta be a derekát. - De siess!
A ruha tökéletes volt. Mintha csak rám öntötték volna.
- Szerinted ez jó lenne az osztálytalálkozóra?
- Milyen osztálytalálkozóról beszélsz?? - húzta fel a szemöldökét a barinőm.
- Jaa...5 éves osztálytalálkozó lesz....elvileg....legalábbis úgy gondolom, hogy lesz. Mikor elballagtunk megfogadtuk, hogy 5 év múlva csapunk egy hatalmas bulit az évforduló alkalmából.
- És mi van, ha még sem lesz megrendezve?
- Akkor jó lesz a ruha egy....randira! - húztam huncut mosolyra a számat.
- Ha te mondod! - nevetett Pam.

Miután hazaértem azonnal tárcsáztam az ismeretlen nő számát. Kicsöngött.
- Halló! - szólalt meg egy ismerős hang. Egy korombeli lány lehetett az.
- Halló! Victoria Meester vagyok. Az anyukám mondta, hogy kerestél engem.
- Vic! Sziaa! De jó hallani a hangodat! - sikoltott az a valaki a vonal túlvégéről.
- Hajaj. Bajban vagyok! Mert te tudod, hogy én ki vagyok, de én nem tudom, hogy te ki vagy.
- Tori! Ne mond, hogy nem ismered meg a hangom! Perrie vagyok.
Ekkor esett le, hogy egykori legjobb barátnőm az, akivel beszélek.
- Jaj Perrie! Nem tudtam, hogy te vagy az! Mi van arra?
- Semmi érdemleges...Csak azért zargatlak, mert osztálytalálkozót rendezünk, úgy ahogy még annó megbeszéltük. Természetesen Londonban lesz. Szeretnénk, ha te is eljönnél!
- Hát persze, hogy elmegyek! - ujjongtam. - És mikor lesz?
- Szombaton a régi suli tornatermében 4 órakor.
- Okés. Majd megoldom, hogy tudjak menni.
- Már várlak! Ja...és a pasidat hozd! Puszi! - kinyomta a telefont.
Na puff. A pasimat?? Az kizárt...ugyanis nekem nincsen pasim és még nem is volt. Még sosem jártam senkivel, mert nem volt meg bennük. az a valami, amit keresek. Ezek után az a gondolat kezdett el foglalkoztatni, hogy mit fognak szólni a többiek ha megtudják, hogy nincs barátom. Ki fognak röhögni...

Csütörtök van. Holnap indul a gépem Londonba. Már nagyon izgatott vagyok!
Délelőtt úgy döntöttem, bepillantást szeretnék nyerni a jövőmbe, ezért felkerestem egy jóst.
A jós egy öreg hölgy volt, aki mellesleg igazán kedves is volt.
- Szervusz! - köszöntött.
- Jó napot! - mosolyogtam.
. Foglalj helyet! - mutatott egy székre.
Kényelmesen elhelyezkedtem, majd ő elővette a "varázsgömböt".
- Á! Igen! Látom, hogy nemsokára egy férfi fog az életébe lépni. Magas, fekete hajú, barna szemű fiatalember. Látok egy féltékeny barátnőt mellette, akihez szoros szálak fűzik önt. Veszekedés, majd ölelő karok. - ezeket mondta a néni.
- Köszönöm, hogy itt lehettem. - motyogtam egy kissé zavarodott fejjel. Nem értettem. Kivel fogok veszekedni? És miért? Csak nem Pammel? Az ő pasija is így néz ki...bár neki ha jól tudom kék szeme van. Nem tudtam hova tenni ezeket a dolgokat. Úgy éreztem haza kell mennem azonnal. Így hát felálltam és kiszáguldottam az épületből.

Prológus : 

Victoria Meester...Tudjátok ki ő? Nem?! Hát ő Perrie Edwards egykori osztálytársa és legjobb barátnője egyben. Már évek óta nem látták egymást, ezért érthető is, hogy mindketten nagy buzgalommal készülődnek a nagy találkozásra. Ám egyikőjük sem sejti, hogy ez a találkozás örökre megváltoztatja az életüket. Ugyanis Perrie magával viszi a pasiját, a híres One Direction egyik szépfiúját, Zayn Malikot a találkozóra, ahol megismeri egymást Tori és Zayn.
Vic és Zayn között már itt alakulóban van valami....Vajon mi fog történni? Egymásba szeretnek és Perriet eltüntetik a színről vagy az énekesnő harcba száll legjobb barátnője ellen Zayn szivéért......

Szereplők : 

Victoria Meester, Beceneve : Vic, Tori, Életkor : 19 év 

Perrie Edwards, Becenév : Per, Életkor : 19 év

Pamela Henderson, Becenév : Pam, Életkor : 19 év

Zayn Malik, Becenév : -, Életkor : 19 év 

Liam Payne, Becenév : Li, Életkor : 19 év

Harry Styles, Becenév : Hazza, Életkor : 18 év 

Louis Tomlinson, Becenév : Lou, Loui, Életkor : 21 év 

Niall Horan, Becenév : ír manó, Életkor : 19 év